A tegnap délután és a mai nap mesés volt. :) Annyira jó anyának lenni. :) Ezek a napok azok, amik mindig erőt adnak, segítenek a nehéz napok elviselésében és túlélésében. :)

Manóka újra megeszi az ételt, amit adok neki, még mosolygott is közben. És főzés közben is csak kicsit kiabált, ezért amikor nyugiban volt meg is puszilgattam, többször is. Mondjuk, amikor még el akartam mosogatni, akkor már nagy és hangos volt a reklamáció, de hát ráér a csetres, megvárt. :) És ma kétszer aludt is napközben. Eddig remek ez a nap. És az éjszak is csak kétszer ébresztett, aludtam egyben négy órát. Kiváló. És a torokfájós takonykórom is javul. Arról nem is beszélve, hogy péntek van. :) Az élet apró örömei. :)

Minden pillanatban várom, hogy Manó négykézlábra álljon. Folyton emelgeti a "kis" hasát és a fenekét. Csoda ez a gyerek. Mindig úgy érzem az enyém a legkülönlegesebb és hogy egy zseni. Persze amikor utána olvasok, hogy a gyerekek mikor mit csinálnak a fejlődésben, rájövök, hogy mi is ugyanott tartunk. :) De nekem akkor is Ő a tökéletes és a világ legokosabb, legcsodásabb babája. Egyszerűen szeretem, nem csak szeretem, hanem imádom. :)

 

https://www.facebook.com/pages/Anyának-lenni-nehéz/221007888099359?ref=profile