Manó négy hónapos lehetett, amikor először észrevettem, hogy megdagadt az ínye. Nyűgös is volt, és emlékszem, hogy kicsit náthás is lett. Tudtam rögtön, hogy hamarosan kibújik az első fogacskája...

Na, persze, ahogy a nagykönyvben meg van írva... :) Csak nem bújt elő az a fránya fog... Majd eltelt egy hónap, és akkor már biztosra vettem, hogy itt hamarosan fogacska lesz, hiszen amennyire lehetett próbálta dörzsölni a kislányom az ínyét... De csak nem bújt ki fog..

Majd jött a hatodik, hetedik, nyolcadik.... hónap, és én rendszerint felfedeztem a fogbújás "tüneteit". Semmi. :D

Az egy éves státuszkor megkérdeztem, hogy mi van ha az én gyerekemnek még mindig nincs foga. A válasz annyi volt, hogy várjak, mert azért drága befektetés lenne imlpantátumot betenni. :D

Mivel nem tudtunk mit tenni, vártunk.

A 13. hónapos kis Manónál egyszer csak megjelent valami kis fehérség az alsó ínyén. Bár már napok óta nagyon fehérlett a bőr alatt valami, de nem akartam ismét "hitegetni" magamat. :D Mi úgy örültünk ennek a fognak, mint valami csodának. És azóta már kettő is van :D Mire iskolába megy a gyerekünk, talán meg is lesz mind a 20 tejfogunk. :D

Ha tetszik a blogom, lájkold, kérlek a Facebook oldalamat!

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359?fref=ts