Elengedés, vagy inkább: ELENGEDÉS! :)

Mióta Minimanó megszületett sokat változtam, halkan merem mondani, fejlődtem jellemem bizonyos területén. Bár relatív, hogy miként definiáljuk a fejlődést. :)

Mikor még terveztem, hogy milyen lesz itthon babázni, elég magasröptű célokat tűztem ki: megtanulok angolul, mindennap főzök, heti legalább háromszor sportolok, kézzel készítek dolgokat, egyedül kitakarítom és rendben tartom a lakást. Persze ezt mind amellett, hogy a világ legjobb anyukája leszek... Hat hónap után visszanézve egy mami-kabarénak tűnik az összes gondolat. :)

Az első két hónapban az életben maradásért küzdöttem/küzdöttünk a Férjemmel. Kiderült, hogy az ösztön mellé nem árt a gyakorlat a szoptatásban, etetésben, altatásban, sírásanalizálásban, öltöztetésben, fejésben, fürdetésben, stb.... Megszűntek az elvek (pl. Az én gyerekem nem fog cumizni... 2 nap után adtam fel), helyette csak irányelveket fogalmaztunk meg, és ami nem jött be, elengedtük.

Egy nap már akkor sikeresnek számít, ha estére a Manó és én is túléltük, és esetleg még jól is érezzük magunkat. Ha sikerült a lakást rendberakni, az szupi. Ha főztem is, király vagyok. Ha emellett bármi mást is csinálok, akkor szupernő. :)

Az angolt elnapoltam. Pontosabban megpróbálkoztam fejés alatt tanulni, de semmi értelme nem volt, mert folyton meg kellett állítani, ha a Manónak követelései voltak. Sport: fene tudta, hogy méreganyag szabadul fel, ami belekerül a tejbe.. (Mondjuk ennél ütősebb magyarázatot a lustaságra ki sem lehetne találni.) Kézzel készített cuccok: hihihihihiiii. És a lakást sem sikerült még egyedül kitakarítani, ez maradt továbbra is közös hétvégi program.

Ezen kívül a napomat csak nagyvonalakban tervezem meg, mert úgyis az élet írja. Ha millió dolgot kell elintézni, akkor kiválasztom a muszáj-dolgokat, azok az elsők, a többi meg ha megvan szupi, ha meg nincs: elengedem. :)

a világ legjobb anyukája sem vagyok, de törekszem a jóra. :) És az elengedés sem mindig sikerül, de folyamatosan mantrázom, és egyre jobban megy. :D Hajrá!!!

 

 

Indítottam egy Facebook oldalt is, hogy eljusson ez a blog azokhoz az anyákhoz, akik a nehéz oldalát is boldogan vállalják a gyermeknevelésnek. Köszönöm, ha lájkolod, és ezzel visszajelzel, hogy hasznosnak tartod gondolataim megosztását. :)

https://www.facebook.com/pages/Anyának-lenni-nehéz/221007888099359?ref=hl