DuracellBébi

Betegeskedünk. Értsd ezalatt, hogy a kis Manó beteg, és Apa, Anya meg mindent megtesz, hogy erről elterelje a figyelmet. Legalábbis nekünk meggyőződésünk (volt), hogy szegény gyerek annyira szenved a láztól és a patakokban folyó orrától, az egész nap kimaradt alvástól, hogy muszáj állandóan vidáman tartani. Nevetgéltünk, mesét néztünk, játszottunk... Én áldottam az eget, hogy drága Férjem az egész éves robotnak köszönhetően elegendő szabit halmozott fel, hogy most már muszáj itthon lennie, és ezt nem kell egyedül végigcsinálni.

Esti fürdés után két próbálkozásra sikerült is megetetni a teljes adag tápot Fannival. És elkövetkezett az alvás pillanata. Minden rendben ment, letettem, még csak nem is hintáztatta magát, hanem csak forgolódott, és kb. 5-10 perc után elcsendesedett. Bébiőr bekapcs., ajtó becsuk, kanapéra rogy, felnőttfilm indít (=NCIS). :)

Majd 10 perc múlva sírás... és nem hagyja abba... bemegyek, segítek megkeresni a cumit... Hmm, anya vegyél fel. Persze, Kincsem, gyere! Ez kb. 10-kor történt.11-ig többször próbáltam letenni, aludni, sikertelenül, ment a hacacáré, sírás-rívás, így felvetettem, hogy menjünk mi is aludni, és majd alszik kivételesen közöttünk. (Ebből már sejtettük, hogy nem lesz nagy alvás, legalábbis számunkra.)

Miután elhelyezkedtünk, kezdődött ismét a sírás. Gondoltam egyet, és betettem a kedvenc mesezenéket. A mi kis Porontyunk pedig úgy gondolta, hogy elkezdődött az esti buli. Kezeket fel, ment a risza és a tombolás, hiszen party van. :D Remek, akkor tegyünk be altatós zenét. Ekkor megszerezte a telefont, és remekül eljátszadozott vele. Új terv kell. Apa ötlete, hogy menjünk ki a nappaliba aludni, ott tegyünk be mesét, és mesenézés közben majd elalszik a Kisasszony.

Kanapé kihúz, megágyazás, gyerek és szülők kitelepítése a nappaliba, mese indul (Jégvarázs, amit tegnap már egyszer megnéztünk). Fanni tátott szájjal bámulta a műsort, zenékre emelgette kicsi kezét, látszott, hogy fárad, és mi örültünk. Ezt a mesét kb. az első harmadáig imádja, utána érdeklődését veszíti. Mikor eljött ez a pont, ismét elindítottuk, mert most már biztosan elalszik. Magamra fektettem, hogy fekve majd szépen leragad a szeme. Szerintetek leragadt? Hát, nem. Így elindítottuk ismét a mesét... És bár álmosnak tűnt a kis csemeténk, csak nem aludt el... Végül úgy döntöttem, hogy visszatérek az eredeti tervhez, és leteszem a kiságyába. Kb. 10 másodpercnyi sírás után kidőlt. Simiztem, amíg egyenletesség vált a szuszogása, majd kiosontam, és mi is kidőltünk végre... :) Az órára pillantottam. Negyed 2. Jajjj, bár csak fele annyi energiám lenne, mint egy ilyen beteg kis Törpillának. :D És bár a kanapé nem igazán kényelmes, rögtön elaludtunk. Éjjel még keltünk párszor, de kis simi mellett hamar vissza is aludt Manó. Szerencsére. És ma bár kicsit gyűrten, de eddig lázmentesen telik a nap.

Még több anyasággal kapcsolatos információ, érdekesség, "védőnő válaszol" rovat itt:

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359

 

Nehéz nap

A tegnapi nap rémes volt, és a ma délelőtt is.. na, az is rémes volt. Manó hisztizik és vergődik, nekem megfeszülnek és elpattannak az idegszálaim. Beteg vagyok. Folyik az orrom, ver a víz, ég a torkom. Persze gyógyszer szóba sem jöhet. Iszom a citrom-fokhagyma-méz koktélt. Pompás.

Tegnap reggel még videóztam, hogy mennyire cuki, ahogy mondja: "babababbbba babababbba..", aztán sikkantgatott. Édes, szinte már beszél, mennyire kis okos, ügyes.. és délelőtt még aludt is kb. háromnegyed órát, így a blogot is létre tudtam hozni. (Mondjuk így magamnak nem tudtam főzni, és neki sem lesz hús a főzelékbe, de elengedééééés - a bűvös szó, amit ezerrel próbálok tanulni..) Milyen kis angyal az én lányom. Aztán jött az ebéd. Amint a szájához ért a kanál vonaglik és üvölt. Sebaj, majd énekelek. Nem eszik. Üvölt. Akkor játszuk, hogy anya megeszi. Nem eszik. Üvölt. Remek, akkor itt a tejecske, amit csak leöblítésre szántam pár ml-t (tejet csak fejve eszik, de ez másik sztori, és már csak annyi van, hogy három etetésre elég). Tej sem kell. Mi vaaaaaaaan??? Beteg? Rosszul van? Fáj valamilye? Menjünk orvoshoz? Hívjam a mentőt? Elsőre elég lesz, ha a védőnőt hívom? Ok, eszi a tejet. Akkor melegítek még. Bár két szívás után kiköpi a cumit, majd visszarántja. De így meg nem lesz elég a tej mára. Elengedés - max megissza a kis tartaléktejet. Vagy iszik tápot, én is azt ittam, és itt vagyok. Jajjj, bárcsak elég lenne a tej. Ok, evett. Most tuti játszik, én meg fejek és utána eszem szendvicset. Nem, nem játszik, üvölt, fél órán át, amíg fejek... Most tuti alszik egyet, kiteszem a teraszra, és elringatom a babakocsiban. Nem alszik. Sétálok vele a lakásban. Meghalok éhen, leteszem. Üvölt. Akkoris eszem. Üvölt. Játszunk, nézzünk mesét, énekelek, bohóckodok, sétálok. Újabb etetés. Nem eszik. Vonaglik. Üvölt. Egyél tejet a fenébe. Nem hiszem el, minek üvölt, miért nem eszik. Elegem van. Nem megy ez nekem. Beteg vagyok. Pihenni akarok. Lehet, neki is fáj a torka. Szegényke. Milyen szemét egy anyja vagyok. Most már tuti alszik, jó idő van, irány a babakocsi és a terasz, ott többet alszik. Énekelek, ringatom. Nem alszik. Miért nem alszik már. Kivakarja a szemét, annyira álmos. Ki akar szállni a kocsiból. Behozom. Tologatom. Nem alszik. Alig bírok állni. Játszunk. Fáj a torkom, nem akarok beszélni, énekelni sem. Üvölt. Hol az apád??? Bezzeg már a második gyereken töri a fejét, pedig most sincs itt. Elmúlt hat, nem hívott, még el sem indult vidékről. Tudja, hogy beteg vagyok. Azt mondta segít! Miért nincs itt? Gyerek üvölt. Csörög a telefon. Na, most megmondom a magamét. Jah, hogy mindjárt itt van, 10 perc, és milyen kedves a hangja. És elsírhatom a napom neki. És játszik a gyerekkel. Milyen édesek együtt. Hogy nevet a kis Manó. Tuti az apját fogja jobban szeretni, mert felvidítja. Én meg kiteszem szívem és lelkem egész nap. Nem baj, szeresse az apját jobban, csak ne üvöltsön. Esti tejcsi és kómában van. Csodás. Zuhany. Csodás. Már hárman olvasták a blogom. Ok, abból egy a Férjem. :) Akkor is szuper. Alvás. :)

És reggel minden kezdődött előről. :D :D De ma akkor is jobb nap volt. :D Például most is alszik. És olyan édes. Megzabálom. Adok neki puszit. Na, nem, azért annyira nem, még felébred. Aludjon csak. :)

 

https://www.facebook.com/pages/Anyának-lenni-nehéz/221007888099359?ref=profile

Feedek
Megosztás