Szeretetnyelv - könyvajánló

Gray Chapman - Egymásra hangolva (Öt szeretetnyelv a házasságban) című könyvét még a babánk születés előtt olvastam. Rendkívül hasznos olvasmány volt, hiszen újabb lehetőséget adott a kezembe, illetve a kezünkbe a Férjemmel együtt, hogy még sok-sok éven át megőrizzük a mostani harmóniát a házasságunkban. Megismertük és felismertük, hogy milyen kommunikációval és tettekkel tudunk legjobban figyelni, kedveskedni a másik félnek. Rájöttünk, hogy teljesen máshogy mutatjuk ki a szeretetünket, és máshogy vágyunk a szeretetre.

Az öt szeretetnyelv a következő: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés.

És ezek ismeretében már Fannit is máshogy tudom, illetve próbálom majd szeretni. Még számomra a testi érintés fejezi ki leginkább a szeretet, és erre vágyom a lányomtól is, addig Őt ez a bujcizós-ölelgetős-puszilgatós téma teljesen hidegen hagyja, és leginkább, ha huncutkodni szeretne, vagy a kedvemben akar járni, akkor ad egy-egy puszit és ölelést. Bár felnőtt vagyok, és az eszem felfogja, hogy ha nem ölelget az én kis Manóm, attól még szeret, de sokszor elkenődöm, hogy miért nem kapom meg az óhajtott puszikat. Ha nem ismertem volna meg ezt a könyvet, akkor teljesen romokban lennék, hogy nem szeret a gyerekem. :)

A másik hasznos tanulmány, hogy felismerem a gyermekem szeretetnyelvét, ami az ajándékozás és az elismerő szavak, és így a nevelésben tudom ezt alkalmazni. :)

Kicsit bővebben itt tudsz olvasni a könyvről: http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6t_szeretetnyelv

Miközben kerestem a fenti wikipédia összefoglalót, akadtam erre a könyvre, amit ugyanaz a szerző írt (gondolom elég hasonló tartalommal):

http://www.antikvarium.hu/konyv/gary-chapman-ross-campbell-gyerekekre-hangolva-366154

Jó olvasást!

 

Még több anyasággal kapcsolatos információ, érdekesség itt:

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359

 

Töménytelen ajándékozás vagy a minimalizmus...

Karácsonyi ajándékok gyerekeknek. Hogyan válasszunk? Mennyit, mennyiért vásároljunk? Jót teszünk, ha elárasztjuk ajándékokkal a kicsiket? Vagy törekedjünk egy-egy apróbb meglepetéssel és a karácsony varázsának megőrzésével kedveskedni gyermekünknek?

Nem tudom megválaszolni a kérdéseket, de sokat gondolkodtam rajta az ünnepek előtt. Az a vágyam, hogy a gyermeke(i)m ne azért várják a karácsonyt, mert ajándékot kapnak, mert egyre nagyobb és értékesebb és több dolgot hoz a Jézuska, hanem értékeljék, hogy többet tud együtt lenni az egész nagycsalád, közösen készülünk, beszélgetünk, pihenünk.. De lehet még ilyet kialakítani napjainkban? És mi az, ami még szükséges mennyiségű ajándék, és mi az, ami már túlzás. Hol van az arany középút? Úgy gondolom, hogy a társadalmat és a médiát kellene megváltoztatni ahhoz, hogy ezt vissza lehessen forgatni, de erre vajmi kevés esély van. Így vajon majd engem is magával ragad a töménytelen ajándékszórás pár év múlva, hogy az én gyerekemnek is meglegyen az a baba, nyaklánc, masni, kisautó, zenélő kütyü, ami Pistikének, Katikának, Józsikának és Timikének van? Azt hiszem erre a kérdésnek a megválaszolására csak pár év múlva nyílik majd lehetőség. Addig is igyekszem tartani az általam kijelölt átlagos utat, hogy legyen is ajándék, de azért ne a csillagos eget kapja meg a mi Kisasszonyunk, és úgy nevelni, hogy annak örüljön leginkább Karácsonykor, hogy Apa sokat van itthon, hogy együtt sütünk-főzünk, hogy sokat vagyunk együtt a családdal, rokonokkal, barátokkal, nyugodtan tudunk játszani, kirándulni, mesét olvasni és nézni.

Még több anyasággal kapcsolatos információ, érdekesség itt:

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359

 

 

A kötődve nevelést is eltúlozzuk?

23-án reggel, amikor felkeltem még csendes volt a ház. Átgondoltam a napi teendőket, és elmosolyodtam, hogy holnap már 24. Kezdődik a karácsony érdemi része. Faállítás, család, bejgli. Mióta gyerekem van, már másként tekintek a szüleimre. Sokkal együtt érzőbb vagyok, látom, hogy nem lehetett Nekik egyszerű dolguk velem. :) Szeretem Őket, ragaszkodom, kötődöm hozzájuk. Igen, kötődöm. Amikor ez a gondolat átsuhant a fürdőszobában az agyamon, akkor gúnyos mosoly jelent meg a tükörben az arcképemen.

Kötődés. Mit is jelent ez napjainkban? Testkontaktus, hordozás, szeretgetés, a baba érzelmi igényének a kielégítése. Tagadhatatlanul elengedhetetlenek az egészséges gyermek fejlődéséhez, és fontos felhívni rá a figyelmet, ha már ez valamiért nem jön elő ösztönösen bizonyos embereknél. De érdemes-e ezt is a napjainkban minden területen a szélsőségek felé eltolódásig feszegetni? Kell-e az amúgyis frusztrált, magát bénának és bizonytalannak érző anyát további nyomás alá kényszeríteni? Valóban az a legjobb a gyermeknek és az anyának, ha a gyermeke egész nap a testéhez van kötve?

Szerintem ebben is a középutat kell megtalálni, és ha már a másik divatirányzatot nézzük, akkor az igényeket kell megfigyelni, és aszerint menni tovább a saját utunkon.

Annak idején Édesanyámnak el kellett látnia a háztartást, kertet, velünk éltek a Nagyszüleim és a Dédim, ezért a nap nagy részében a Nagyszülőkkel voltam, de időnként (és ahogy nőttem, ez egyre gyakoribb eset volt) "kölcsönadtak" a még unokával nem rendelkező szomszédoknak. :) Édesapám pedig kétszer is volt katona fél-fél évet, amíg kicsi voltam. Mégis felnőttem, és szeretem a szüleimet, és nem érzem, hogy ez érzelmi kötődésemet bármi módon befolyásolta volna.

Fannit csak alkalmanként hordoztam, aminek több oka volt. Egyik, hogy én így nem tudtam semmit elvégezni. A másik, hogy a Leányzó sem igazán szerette, ha hozzám kellett tapadnia. Egyszerűen nem kedvelte a testi kontaktust, és még mostanában is jellemző rá, bár már alkalmanként magától megölel és puszilgat, de nem túl bújós típus (ami számomra külön nehéz, hiszen nekem a fizikai kontaktus a szeretetnyelvem). Sokszor gondoltam, hogy hibát követek el azzal, hogy nem tölt el elég időt szívem dobogásának hallgatásával anya közelben. De most már örülök, hogy sem rá, sem pedig magamra nem kényszerítettem rá ezt a "divatot".

Még több anyasággal kapcsolatos információ, érdekesség, "védőnő válaszol" rovat itt:

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359

 

 

DuracellBébi

Betegeskedünk. Értsd ezalatt, hogy a kis Manó beteg, és Apa, Anya meg mindent megtesz, hogy erről elterelje a figyelmet. Legalábbis nekünk meggyőződésünk (volt), hogy szegény gyerek annyira szenved a láztól és a patakokban folyó orrától, az egész nap kimaradt alvástól, hogy muszáj állandóan vidáman tartani. Nevetgéltünk, mesét néztünk, játszottunk... Én áldottam az eget, hogy drága Férjem az egész éves robotnak köszönhetően elegendő szabit halmozott fel, hogy most már muszáj itthon lennie, és ezt nem kell egyedül végigcsinálni.

Esti fürdés után két próbálkozásra sikerült is megetetni a teljes adag tápot Fannival. És elkövetkezett az alvás pillanata. Minden rendben ment, letettem, még csak nem is hintáztatta magát, hanem csak forgolódott, és kb. 5-10 perc után elcsendesedett. Bébiőr bekapcs., ajtó becsuk, kanapéra rogy, felnőttfilm indít (=NCIS). :)

Majd 10 perc múlva sírás... és nem hagyja abba... bemegyek, segítek megkeresni a cumit... Hmm, anya vegyél fel. Persze, Kincsem, gyere! Ez kb. 10-kor történt.11-ig többször próbáltam letenni, aludni, sikertelenül, ment a hacacáré, sírás-rívás, így felvetettem, hogy menjünk mi is aludni, és majd alszik kivételesen közöttünk. (Ebből már sejtettük, hogy nem lesz nagy alvás, legalábbis számunkra.)

Miután elhelyezkedtünk, kezdődött ismét a sírás. Gondoltam egyet, és betettem a kedvenc mesezenéket. A mi kis Porontyunk pedig úgy gondolta, hogy elkezdődött az esti buli. Kezeket fel, ment a risza és a tombolás, hiszen party van. :D Remek, akkor tegyünk be altatós zenét. Ekkor megszerezte a telefont, és remekül eljátszadozott vele. Új terv kell. Apa ötlete, hogy menjünk ki a nappaliba aludni, ott tegyünk be mesét, és mesenézés közben majd elalszik a Kisasszony.

Kanapé kihúz, megágyazás, gyerek és szülők kitelepítése a nappaliba, mese indul (Jégvarázs, amit tegnap már egyszer megnéztünk). Fanni tátott szájjal bámulta a műsort, zenékre emelgette kicsi kezét, látszott, hogy fárad, és mi örültünk. Ezt a mesét kb. az első harmadáig imádja, utána érdeklődését veszíti. Mikor eljött ez a pont, ismét elindítottuk, mert most már biztosan elalszik. Magamra fektettem, hogy fekve majd szépen leragad a szeme. Szerintetek leragadt? Hát, nem. Így elindítottuk ismét a mesét... És bár álmosnak tűnt a kis csemeténk, csak nem aludt el... Végül úgy döntöttem, hogy visszatérek az eredeti tervhez, és leteszem a kiságyába. Kb. 10 másodpercnyi sírás után kidőlt. Simiztem, amíg egyenletesség vált a szuszogása, majd kiosontam, és mi is kidőltünk végre... :) Az órára pillantottam. Negyed 2. Jajjj, bár csak fele annyi energiám lenne, mint egy ilyen beteg kis Törpillának. :D És bár a kanapé nem igazán kényelmes, rögtön elaludtunk. Éjjel még keltünk párszor, de kis simi mellett hamar vissza is aludt Manó. Szerencsére. És ma bár kicsit gyűrten, de eddig lázmentesen telik a nap.

Még több anyasággal kapcsolatos információ, érdekesség, "védőnő válaszol" rovat itt:

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359

 

Betegség sállálállálááá

Gyakran emlegeti Anyukám, hogy a Húgommal "szerettünk" karácsonykor betegeskedni. Általában 24-e előtt, vagy aznap, esetleg Karácsony napjait választottuk ki a mandulagyulladásra, náthára, foggyulladásra, torokgyulladásra... alap volt, hogy láz legyen, és ne tudjuk kihagyni az ügyeletet sem a kari-programból. :)

Ezt a remek érzést most, mint szülő élhetem át én is. :) Mert mára virradóra a mi kis Manónk szépen belázasodott. 38,7 volt reggel, és délutánra is csak 38,5-ig tudtuk lenyomni. Persze lehet, hogy csak az oltás miatt van, amit 10 napja kapott, vagy jön a foga, ami nem lenne nagy meglepetés, hiszen még mindig csak 2+2fél foga van Fanninak.

Mindesetre nem túl jó kezdete ez az ünnepi készülődésnek és a karácsonyi forgatagnak.

De hogy itt is megtaláljuk a "pozitív" oldalt: végülis mégsem 24-én kell az ügyeletre menni. :)

Azt hiszem ezzel most már mi is ízig-vérig (nagybetűs) SZÜLŐKKÉ váltunk. ;)

 

Még több anyasággal kapcsolatos információ, érdekesség, "védőnő válaszol" rovat itt:

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359

Készülődés az ünnepekre...

Milyen egy 15 Hónapossal karácsonyra készülődni? Kalandos... :) De ilyen kalandos egy 3 Hónapossal, vagy egy 3 Évessel is. :D Ha idén már késő, akkor jövőre még hasznos lehet ez a lista.

Az eddigi karácsonyi tapasztalatok, tippek a teljesség igénye nélkül:

- Írd össze, hogy kinek szeretnél ajándékot adni! Gondold át, hogy kinek szeretnél vásárolni és kinek készíted el saját magad az ajit!

- November, decemberben már fülelj, hogy akit szeretnél meglepni említ-e "Ó, de jó lenne egy...", "Bárcsak lenne egy...", stb. kezdetű mondatokat, és jegyzetelj, mert elfelejted!

- Kezdd el a tervezést december elején!

- Tervezd meg, hogy ki mit kap... gyerekkel nem olyan lesz ez a karácsony, mint eddig.. Megszűnik a "járok egyet a plázában/karácsonyi vásáron/stb., hátha látok valami jót". Erre nincs idő, és babatürelem sem. (Vagy marha nagy mázlista vagy... :D ).

- Nézz utána a kiválasztott ajándékoknak interneten: hol lehet kapni, mennyiért, van-e olcsóbb, hasonló termék!

- Nézd meg, hogy van-e olyan hely, ahol ingyen házhoz szállítanak (érdemes figyelni, hogy egy helyről tudsz-e több dolgot megrendelni, így lehet olcsóbb lesz a vásárlás)!

- Légy' körültekintő azokon a webhelyeken, ahol bankkártyával fizetsz! Ha nem bízol a netes fizetésben, válassz olyan oldalt, ahol a kiszállításkor is elég kifizetni a terméket!

- Olyan oldalak is vannak, ahol ha interneten rendelsz, akkor olcsóbb a termék, és személyesen, egy adott üzletben veheted át a terméket (pl. könyvek).

- Amit nem lehet vagy nem éri meg beszerezni interneten, ott fel kell kerekedni, DE érdemes itt is előre tájékozódni interneten, hogy hol lehet beszerezni hozzánk legközelebb jó áron az ajándékot. Érdemes összeírni minden ajándékra, hogy hol lehetne beszerezni, és egy-egy utat úgy tervezni, hogy akár több dolgot is gyorsan beszerezz.

- Egy-egy napra csak egy helyre, vagy pár nagyon közel lévő helyre tervezz elmenni a Gyerkőccel, így nem készülsz ki idegileg a Manó (és a saját) türelmetlenségétől.

- Ha valami nagyon messze van, vagy egyedül nem megoldható a vásárlás, akkor érdemes úgy szervezni ezt a beszerzést, hogy Párod vagy valamely jó Barátod már szabin legyen, aki el tud kísérni, vagy vigyáz a Gyerkőcre, amíg távol vagy.

- Amit már beszereztél, kezd el esténként becsomagolni.

- A sütés maradhat az utolsó napokra...

Döbbenetes, de ez alapján a lista alapján úgy tűnik, hogy idén (életemben először) a holnapi, de legkésőbb a holnaputáni napra minden ajándék elkészül, illetve amit kell meg is vásárolok. :D Irtóóóóó büszke vagyok magamra. :D És remélem Neked is tudtam segíteni.

Még több anyasággal kapcsolatos információ, érdekesség, "védőnő válaszol" rovat itt:

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359

Ha anya beteg...

Talán láttátok azt a reklámot, amikor anyuka megbetegszik, és apuka próbálja kordában tartani és ellátni a gyerekeket több-kevesebb sikerrel, aztán a szuper gyógyszer turbó sebességgel hat, és anyuka estére meggyógyul, és helyreáll a világ rendje.

Már amikor először láttam ezt a reklámot kettős érzés fogott el. Egyik volt a "na, igen, pont így van" érzés volt, a másik pedig, hogy ez azért megint egy idilli állapot... Mert teszem azt lenne egy gyógyszer, ami turbógyorsan hat (nem szeretem a gyógyszereket, de jelenleg simán bevennék bármit, ami egy nap alatt gyógyít), akkor még mindig ott van, hogy kell egy szupertündér Pár, aki hagy egész nap pihenni, de akkor még mindig ott van, hogy maximum hétvégén lehetne anyuka beteg, vagy milliomosok, hogy apuka otthon is legyen...

Mert nézzük csak reálisan, mennyi esély van arra, hogy hétvégén betegszünk meg, apuka levesz mindent a vállunkról, pihenünk, és bevesszük a szupergyógyszert, így másnapra helyreáll a világ rendje, és közben még a gyerek(ek) sem betegszik(/betegednek) meg. :) Na, úgy, kb. 0%... vagy legyünk optimisták: 1%. :D

Anyaként elég frusztráló érzés, hogy "nem lehetek beteg", "nem lehetek gyenge", "nem hagyhatom el magam"... Hiába mondogatja a Férjem, hogy persze én is lehetek beteg/fáradt/gyenge, de a dolgok akkor sem állnak meg, és nem tudok elmenni táppénzre. Nos, igen, nekünk, anyáknak ez is a munkakörünk része. :)

És mindezt most azért írom le Neked, hogy tartsam magamban is a lelket, hiszen napok óta küzdök a náthával, torokfájással, gyengeséggel, és amikor az estét apa végigviszi (aki egyébként egész nap dolgozott), és amikor eldöntöm, hogy ma kialszom magam, és időben lefekszem, akkor éjfél körül hallom a hívó anyacsengőt a másik szobából, hogy most már Poronty is beteg, és kezdődhet az orrszívás, lázmérés, dajkálás, simizés, órákon át tartó ölben sétálás.. Így hát hajnal fele megjelent egy halvány mosoly a szám szélén, hogy ennyit a pihenésről, gyengeségről.... :)

Bárki bármit mond, anyának lenni a világ legkeményebb dolga. Néha erőn felül kell teljesíteni, és panaszkodhatunk, elkenődhetünk, elgyengülhetünk, de mégis végigcsináljuk, kibírjuk, túléljük, mert egy földöntúli erő mozgat minket: a szeretet a gyermekünk és a családunk iránt.

 

Még több anyasággal kapcsolatos információ, érdekesség, "védőnő válaszol" rovat itt:

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359

Büntetés kontra jutalmazás

Természetesen nem minden esetben a nem megfelelő viselkedési mintánkat tükrözi a gyermek, hanem saját határait keresve ráakad egy olyan tevékenységre, amit mi nem tartunk helyesnek. A gyerek számára élvezetes, plusz még anya is azonnal figyel rám... mi kell ennél több, hogy jó sokat ismételje..?!

Gyűlt, gyűlt és gyűlt bennem a kétségbeesés és a düh, mert a gyerekem semmiben nem hallgat rám... :( Estére arra lettem figyelmes, hogy megfájdult a torkom a sok beszédtől, rendre utasítástól és nem-ektől, de eredmény semmi nem volt.

A kedvencem, ami egyébként übercuki, de valahol vérlázító is, amikor a kanapén futkározó MiniManó a mutató ujját lengeti, és fennhangon mondogatja, hogy "nem-nem, dádá, nem-nem, dádá", és nagyokat mosolyog és kacag közben... Remek tükör, és marha vicces, de na!!!!! Én vagyok a szülő, vagy mifene...?!

Végül leültünk, és megbeszéltük a férjemmel, hogy az eddigi jutalmazáson alapuló nevelésbe be kell iktatni egy kis büntetést, hátha az hatékony lesz. Senki ne értse félre, a jutalmazás alatt nem azt értem, hogy ha nem csinált rosszat, vagy ha ügyes volt a Kisasszony, akkor ajándékot/csokit/játékot/túrórudit kapott, hanem megdícsértem, megtasoltam, ujjongtam. Ha pedig olyat tett, amit nem lett volna szabad, akkor vagy figyelmen kívül hagytam, és nem reagáltam, vagy rendre utasítottam (pl. kanapén való futkosást nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert kitöri a nyakát).

A büntetést úgy határoztuk meg, hogy

1. lépésben: figyelmeztetés

2. lépésben: járóka fogság 5 perc (végre használjuk is valamire a járókát)

3. lépésben: ismétlődő csintalanság esetén már 10 perc.

Nem mondom, hogy ez mindent megold, mert Fanni így is próbálgatja a határait, de a napi csínytevések töredékére csökkentek. Mindig elmondjuk, hogy miért került be a járókába, és mit kellett volna tenni. (Pl.: azért kerülsz a járókába, mert felálltál a kanapén. A kanapén csak csücsülünk.) A dícséretet továbbra is alkalmazzuk, viszont találtunk egy eszközt, amivel fenyegetés, emelt hang, és pláne fizikai erő nélkül nyomatékosíthatjuk a határt és a szabályt.

Az alábbi pontokban tudom összefoglalni a jelenleg használt nevelési eszköztárunkat:

- jutalmazás, dícséret (Maradjunk a kanapés példánál: Ha csak csücsült a kanapén, és lemászik, akkor kis taps, simi mellett "ügyes vagy, szépen ültél a kanapén")

- magyarázat: új szabály bevezetése esetén elmondjuk, hogy miért alkottuk az új szabályt. Ha ez Manó nem tartja be, akkor minden alkalommal elismételjük, hogy mi a helyes. (pl.: "A kanapé csücsülésre való.")

- figyelmen kívül hagyás: akkor alkalmazzuk, ha nem jelent veszélyt, nem okoz kárt a tevékenység (pl. akváriumba játék dobálásánál, ha nem nézek oda, hogy mit akar éppen tenni, akkor legtöbbször nem is dobja be a játékoz)

- büntetés: járókában kell eltölteni 5-10 percet

 

Persze a lehetőségek száma végtelen. Nekünk ezek azok a dolgok, amik működnek és a nevelési elveinkkel összeegyeztethetőek. Persze leírva mindez ismét olyan egyszerűnek tűnik, de mivel minden gyerek más, ezért mindig figyelni kell a gyermek reakciójára, meg kell vizsgálni a körülnényeket, saját szokásainkat, és aszerint kialakítani a saját módszerünket. Kitartás kedves nevelőtársak!

Még több anyasággal kapcsolatos információ, érdekesség, "védőnő válaszol" rovat itt:

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359

Nevelni piszok nehéz... 4.

Ha meghatároztuk, hogy milyen irányelek mellett szeretnénk a saját gyermekünket nevelni, és azt is megfogalmaztuk, hogy miket nem szeretnénk semmiképpen követni, ezután jön a legnehezebb rész. Átültetni mindezt a gyakorlatba.

Piszok nehéz munka lesz.

Minden elsőre fog sikerülni. Nem. És ettől még nem fog összedőlni a világ.

Sőt merem állítani, hogy akkor sem lesz gond, ha 10 esetből egyszer félrefordítjuk a fejünket. Hiszen mi is emberek vagyunk, nekünk is vannak pocsék napjaink...

És honnan tudjuk, hogy mi az, amit ki kell javítani? Figyeljük a gyermekünket. Milyen szokásokat, tulajdonságokat, milyen viselkedést folytat, amit nem szeretnénk látni?

A gyerek egy tükör, így tudunk korrigálni. Faigyeljünk Rá. Észrevehetjük, hogy mit miért csinál? Saját példa: a lányom néha a játékra, asztalra csap, ha mérges, mert valami nem sikerül. Ösztönösen ezt teszi? Vagy látta valahol? Nem tudtam, amíg egyszer csak mérges lettem, és a feszültséget egy jó kis asztalra csapással vezettem le. Valószínűleg nem ez volt az első eset. Ha ezt nem változtatom meg, akkor miért várhatnám azt, hogy a gyermekem ezt ne tegye, hiszen én vagyok a minta, a "példakép". Tőlem tanul, engem utánoz, követ. Ezt érdemes átgondolni, és ha kell változtatni.

Figyelni a gyermek reakcióját és viselkedését! Át kell gondolni, hogy ösztönös cselekedetről van-e szó vagy esetleg látta-e valahol az adott viselkedést. És ha kell, változtassunk. Nem lesz könnyű. Sőt, marha nehéz lesz. De megéri. Mi is jobbak leszünk tőle, és a gyermekünknek jót teszünk vele.

Még több anyasággal kapcsolatos információ, érdekesség, "védőnő válaszol" rovat itt:

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359

Nevelni piszok nehéz... 3.

A téma a nevelés. És megpróbálom megfogalmazni, hogy az én irányom merre is vezet ezen a rendkívül kanyargós és rögös úton.

Először tisztáztam magamban, hogy a szülői házból mely szempontokat szeretném tovább vinni és tovább adni az én gyermekemnek. (Bevallom ezt a gondolatsort már gyerekkoromból hozom, bár akkor még leginkább azt mantráztam, hogy mi az, amit én soha nem szeretnék elkövetni a gyerekemmel.)

A szakirodalmat áttanulményozva, és ismereteimet folyamatosan bővítve azt is eldöntöttem, hogy igyekszem a gyermekem számára a lehetőségekhez képest minél tovább biztosítani a gyermekkort, amikor a játék szabadsága lesz a legfőbb feladata.

A határok megszabására is kialakítottam az elméletemet:

1.) nem szabad olyat csinálni, ami a gyermek saját vagy más testi épségét veszélyezteti - beleértve az embereket és az állatokat is (konnektorba nyúlás, kanapén futkosás, teknős kalapálása a játékokkal);

2.) nem szabad rongálni (asztalt karistolni, játékokat vagdosni a földhöz, akarattal törni-zúzni

3.) társadalmi normákat be kell tartani: nem köpködünk, nem verekszünk, nem hazudunk, nem beszélünk csúnyán stb....

Jelenleg még csak az első és a második pontokat ültetjük át a gyakorlatba több-kevesebb sikerrel.

És amit megtanultam, hogy elengedhetetlen a : példamutatás. Ha én állok a kanapén, akkor milyen jogon mondom a gyereknek, hogy Ő ne tegye? Ha a játékokat három méterről dobálom a tároló dobozba, akkor a gyerek miért ne dobálózhatna a játékokkal? Ha mérgemben a csapok egyet az asztalra, akkor a gyerek Ő miért ne tegye? Ha lekeversz neki egy pofont, akkor a gyerek miért ne tegye ugyanazt a játszótéren? És a sort lehetne még folytatni... Könnyűnek hangzik, de mégsem az. Vetközzük le azokat a szokásainkat, amiket nem akarunk viszontlátni a gyermekünknél. Ez a legfontosabb lépés.

Természetesen mindezeket a Férjemmel együtt átbeszélve, átgondolva, az Ő gyermekkorából származó tapasztalatokat, és a teljesen más, mondhatni ellenkező elveken alapuló nevelési tapasztalatokat ötvözve "véglegesítettük". Véglegesítés?! Ez egy helytelen, sőr hibás szó... Pontosítanék: meghatároztuk a nevelési irányvonalunkat, ami mentén szeretnénk haladni? Lehet, hogy ezen majd változtatunk? Persz, miért ne? Mi is változunk, a világ is, a gyermekünk is. Ha valami nem válik be, keresünk más utakat is. Mint a gyermekvállalásban oly sok minden, úgy a gyermeknevelésben is számtalan járt és járatlan út van. A legfontosabb, hogy megtaláljuk a számunkra, a gyermekünk számára, és a családnak leginkább elfogadható, és kivitelezhető nevelési irányt, és a legjobb tudásunkkal, példamutatásunkkal járjunk ezen a még ismeretlen úton.

Még több anyasággal kapcsolatos információ, érdekesség, "védőnő válaszol" rovat itt:

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359

Feedek
Megosztás