Idézet 4.

Ha tetszik a blogom, lájkold, kérlek a Facebook oldalamat!

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359?fref=ts

Anya nélkülözhetetlen... vagy mégsem?!

Amikor először távol van anya...

A leány- és legénybúcsú szervezése együtt járt a személyes jelenléttel is. :) Így megtörtént a hétvégén a leghosszabb távollét a Kisasszonytól.

Édesanyám és Édesapám vigyázott Manóra. Természetesen hagytam egy listát, hogy mikor mit kell ennie, mennyi eltérés lehet időben és mennyiségben, és egy kisebb előadásban vázoltam a lehetőségeket, hogy milyen eshetőségek vannak evésnél, játéknál, alvásnál...

Délután kb. fél négykor hagytuk el a szülői házat, majd elvonultunk az erdőbe, ahol még térerő sem volt.... nem-nem, semmi térerő.. Apa még egyszer kijött hozzánk, hozott tortát, és információkat. A Manó teljesen jól volt...

Az este folyamán még számtalanszor eszembe jutott, hogy minden rendben van-e, eszik-e rendesen, alszik-e, sír-e utánam?! Szegényke, magára hagytam, elengedtem a kis kezét, pedig rám van szüksége, mellettem nyugszik meg. Milyen rossz anya is vagyok én?!

Majd éjfél után kezdtem kicsit felszabadulni. Mivel heten maradtunk, ha mi hazamegyünk, behal a buli, így maradtunk. Az egyik barát hozott gitárt, és egy komplett önálló estet hallgattunk meg tőle. Bármely' nagy tehetségkutatón megállta volna a helyét. Pompás volt, kikapcsoló, lazító. Olyan pillanatokat éltem meg, mint még a Manó előtt, mintha nem is lenne, de már van. Újra magam voltam, másfél év óta először, mégha pár óráig is... Magam, de nem egyedül. Érdekes kettős érzés volt..

Hajnali háromkor indultunk haza. Mivel már 12 órája nem fejtem, így még ez is rám várt.. Szóval öt körül sikerült lefeküdnöm. Tízkor már fent is voltam, és már alig vártam, hogy újra magamhoz öleljem a kis Tündéremet. A szobából kilépve már hallottam a huncut kis nevetését a teraszról. A Papával volt ott. És örült nekem, kicsit. Nem ugrott ki a bőréből :D És hát mikor elmesélték, hogy igazából semmi gond nem volt, egyszer kicsit hisztizett, a lefekvés előtt. Ennyi. Egyébként szuper jól érezte magát. :D Ennyit arról, hogy nélkülözhetetlen vagyok. :D Nem, nem vagyok az. Mégis nagyon szerettem volna és szeretném ezt hinni, hiszen nap mint nap minden erőmet, idegszálamat és szeretetemet a Manó nevelésére, boldogságára, fejlődésére és örömére fordítom. Tényleg ez a sorsunk... ez az anyaság piszok nehéz dolog fizikailag és lelkileg is... :D Ugye?! :) És mégis milyen örömteli tud lenni. ;)

 

Ha tetszik a blogom, lájkold, kérlek a Facebook oldalamat!

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359?fref=ts

Féloldalt kúszunk

Azért a nagy pörgésben történtek velünk babadolgok is.

Nagy hívvel újságoltam, hogy kúszik a Manó, és hogy milyen kis béna, ahogy csinálja, de hát ez is irtó cukinak tűnt az én szememben. :) És mint lelkes anyuka, aki "nézd, mit tud már a gyerek?!" felkiáltással mutogatja a gyerkőcöt mint valami bazári majmot, a Védőnőnek is produkáltattam a gyereket. Még szerencse... Mert így kiderülhetett, hogy annyia nem szupicuki, ahogy az én szemem fénye kúszik. Mint kiderült ezt is szimmetrikusan kéne csinálnia, nálunk meg már mesterfokon űzi a kézzel húzást és az egyik lábbal tolást... Ha behajlítom, kitámasztom a jobb lábát, akkor azzal is löki magát, de egyébként, csak mereven nyújtva tartja.

Így mivel mentünk oltásra is, ezért a Doktor bácsi megnézte a kúszástudományunkat. A vizsgálat nagy része abból állt, hogy a doki a kb. 15 éves Nokiában próbálta megtalálni a csengőhangot, hogy azzal csalogassa a Babát. Na, mindezalatt a Védőnővel kétszer megtúráztattuk az asztalon a Manót, közben a másik asztalról ledobált minden iratot... mindezt a doki fél szemmel látta - közben csengőhangot keresett, amire egyébként meg sem moccant a gyerek... Végül a diagnózis az volt, hogy semmi baja. A védőnő unszolására kaptunk neurológia beutalót, de a végén azt is odasúgta, hogy vigyem el gyógytornászhoz is.

És akkor most legyen okos az anyuka... Utánaolvasva, persze itt is két pártra szakad a teljes bébiszakág: a "nemszámítsemmithogyhogykúszikmászik" és a "kihatazagyramindenmozgás"... Mivel kisebb rosszat a második párt mellé állással okozok, ezért ide csatlakoztam, és elkezdtem az időpontvadászatot. Állami finanszírozású gyógytornán júliusra (!!!!), neurológiára szeptemberre van (!!!!) időpont (egész Budapesten, amely intézményt elértem). Erre nem tudok kommentet írni...

Így hát marad a privát foglalkozás. Először elmegyünk tornára, és az ott hallottak alapján, ha szükséges, akkor neurológiára.

Ezután jön a következő pártszakadás: a Pető- és a Dévény-módszer. Természetesen mindenki a sajátjára esküszik... Mivel az ismeretségi körben többen tudták ész érvek és tapasztalatok miatt a voksukat a Dévény torna mellett letenni, ezért mi is ezt választottuk. És elkezdőshetett a gyógytornász vadászat. Mert a fene hondolná, hogy még fizetős körökben is hetekkel vagy hónapokkal később van csak időpont. Totál mázli, hogy két hét múlvára felszabadult egy hely... igaz, hogy majdnem egy órát fogunk BKV-zni, de még örülünk, hogy mehetünk... Most itt tartunk. Közben lelkesen tornázunk, gyakoroljuk a kétlábbal kúszást és próbálgatjuk a mászást.

És természetesen nagyon erősen próbálok nem ráparázni semmire. Nem gondolok az agy esetleges rendellenes fejlődésére, a későbbi esetleges diszlexiára és diszgráfiára, a gerincfelrdülésre, nem-nem, semmi ilyenre nem gondolok, mert hiszen olyan tüncülimüncüli, mosolygós, édibébi kis Manó a miénk, nem lehet semmi baja. :D

(Mondtam már, hogy tragikusnak tartom a mai magyar egészségügyet?!)

Ha tetszik a blogom, lájkold, kérlek a Facebook oldalamat!

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359?fref=ts

 

Események

Hol is kezdjem... amint írtam beindult a lagzi-szezon, és az első esemény a Húgom és a Sógorom leány- és legénybúcsúja volt, amit én szerveztem. Szerintem jól sikerül, mondjuk volt benne munka bőséggel. :D Manó mellett elsősorban este, és éjjel tudtam készülni a feladatok összeállítással, póló logózással, ajándékok készítésével, csomagolásásval, meghívó kiküldésével, résztvevők üldözésével... két bevásárló túránk is volt, ami bár célirányosabb nem is lehetett volna (csak a listán szereplő dolgokat vettük), mégis mozgalmas volt a Manóval. :)

Hamar kiderült, hogy nem fog egyszerre menni a blog írás, a honlap előkészítés a búcsú szervezés, a háztartás ellátása, és elsősorban a most már száguldozó Manó maradéktalan gondozása. Így sajnos le kellett mondjak a blogolásról... egy időre. De most újra itt vagyok, és újult erővel vágog bele a mesélésbe.

A sok "melóhoz" hozzátartozik, hogy élvezetes volt ismét nagy szervezésbe vágni a fejszémet, és valami újjal foglalkozni, készülni, minden apró részletre gondolni, vásárolgatni, kimozdulni. Főleg, hogy az eredmény egy vicces, szórakoztató buli volt. :)

Éééééés még mindig nem hiszem el, hogy a "Hónap blogja" a blogom. :D Köszönöm. :D És tényleg ott a logó az oldalamon. :D

Ha tetszik a blogom, lájkold, kérlek a Facebook oldalamat!

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359?fref=ts

 

Hónap blogja :D

Ma belépek, mert végre újra tudok Nektek írni. És azon töprengek, hogy mivel is kezdjem, hol kezdődjön az eseménysor bemutatása, ami az elmúlt napokban történt, és amit nem tudtam rögtön megosztani Veletek... És amikor rámegyek a kezdő oldalra, szemem átsiklik a "Hónap blogja" bejegyzésen, majd rákattintok az e-mail mezőre... ééééés hirtelen visszaugrik a szemem... majd kiugrik.... Hiszen ez az én blogom címe... Nem jutok szóhoz. Egyszerre vagyok elérzékenyülve (szó szerint könnyek szöktek a szemembe), büszke, boldog, és világgá kiáltanám és fogom is a hírt. :D Köszönöm, nagyon köszönöm.

Egy "otthon ülő" maminak ez olyan határtalan siker, mint egy focistának megnyerni a BL-t vagy egy színésznek az Oscar-t. :D :)

Ha tetszik a blogom, lájkold, kérlek a Facebook oldalamat!

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359?fref=ts

Felpörög a mami

Azt hiszem az elkövetkezendő másfél-két hónap elég aktívan fog telni. :) Kicsit visszaköszön a régi énem. :) Bevallom kicsit élvezem, de egyenlőre nem tudom, hogy kis Manó ezt hogy fogja tolerálni. Az utóbbi időben lelassultam az Ő szintjére. Értem ez alatt, hogy "csak" körülötte ténykedtem, elláttam a házimunkát, és belevágtam két hobbiba (egyik a blog és a honlap, a másik pedig a fotózás, de ebben még az alap szint alatt vagyok :) )

Namármost kérem szépen, a következő időszakban lesz 3 esküvő, amiből kettő a Férjem és az én testvéremé. Lesz egy-egy lány- és legénybúcsú és egy lánylegénybúcsú (egyben lesz a kettő). Utóbbit én szervezem, előbbiben csak van feladatom. Közben haladni szeretnék a fotótudománnyal, mert az esküvőkön jó lenne a homályoson kívül egyéb képet is készíteni, valamint a honlap is halad, szépen sorban építem fel a tartalmát. :) Persze azért ide és a Facebookra is be szeretnék rendszeresen köszönni. És mindezt a mindannapi feladatok mellett. :D Na, ki irigyel?! :D Nem ígérem, hogy regényeket fogok írni, de szösszeneteket folyamatosan megosztok majd az eseménysorozatokból. :)

Egy csomó kérdésre fogok választ kapni: Hogy viseli a Babám a pörgősebb mamit? Hogy lesz el anya nélkül pár órát, amíg én lánybúcsúzok? Hogy kezeli az esküvőket? (mert visszük magunkkal) És így tovább...

És mielőtt megkezdődne a megkövezésem: természetesen a Manóbogyó az első, felülír minden egyéb tevékenységet. :D

Ha tetszik a blogom, lájkold, kérlek a Facebook oldalamat!

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359?fref=ts

Idézet 3.

Boldog anyák napját!

 

 

 

Ha tetszik a blogom, lájkold, kérlek a Facebook oldalamat!

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359?fref=ts

Luxus nap

Ma igazi anyaluxusban van részem. :)

Legelőször is le kell szögezni, hogy a Férjem keményen dolgozik minden nap, és nagyon büszke vagyok rá, hogy minden stresszel megbírkózva végzi a munkáját, ingázik minden nap, és azért itthon is segít. Már írtam, hogy nekem önmagammal szemben is elvárás volt, hogy "ha már itthon vagyok", és "nem dolgozok", akkor a háztartást is ellássam a baba mellett... És már elég jól is megy, viszont bármennyire igyekszem tenni ellene, időnként elönt az érzés, hogy "csak egy házirabszolga vagyok, aki főz, mos, mosogat, takarít, rendet rak, ellátja a kölköt...". Az ilyen kitörésekkor szokott a Férjem csak viccesen Izaúrának hívni. :)

És Izaúrát ma felszabadította a Férje a "rabszolgasorsból". Történt ugyanis, hogy egy remek ötletem támadt. Itt a hosszúhétvége, amit itthon töltünk "pihenéssel", ami nekem azt jeleti, hogy egy emberke helyett kettő van itthon mellettem. A sima, kétnapos hétvégéken mindig úgy gondolom, hogy pihenjen a Férjem, mert egész héten korán kel, gürizik, stb., ekkor tudja csak kialudni magát. Igen ám, de most négy nap van. És négyből egy lehetne az enyém. :D Egy fordított nap. :D Mert első nap pihen a Zuram, második nap anyáé, és még lesz kettő, hogy ezt kiheverje. :D Ezt meg is beszéltük.

Úgyhogy ma, amikor 6-kor felébredt ismét a Manó, és miután a cumit visszaadtam sem aludt vissza, hanem égtelen üvöltésbe kezdett, akkor finoman felébresztettem a Drágámat, hogy kezdődik a nap. Én szépen visszabújtam az ágyikóba, Ők pedig elkezdték a mókuskereket.. Etetés, peluscsere, öltöztetés. Főzés (még boltba is lementek kengurúban). Mosogatás (ezt utálom a legjobban, napi megszámlálhatatlanszor cumis- és bébikajás cuccot mosni). Mosás. Konyhatakarítás (ez nem lett volna feladat). Közben gyereketetés, pelenkázás, figyelni, hogy ne tépje le megint a bútorborítást, altatás. :D És még 3 óra sincs. :)

Nem szólok bele, hogy mit hogyan csinál, de bármikor kérdezhet, hogy mi a véleményem, mit tegyen, hogy szoktam én csinálni. Illetve alkalomadtán én is elmondom magamtól, hogy adott helyzetben, mit csinálok, de teljesen szabad keze van.

Én 10-kor keltem, reggeliztem, kávéztam, fejtem, kicsit játszottam a gyerkőccel, híreket olvastam, facebookoztam, blogot írok... :) Talán egy kis tatarozást is végrehajtok a testemen... :)

Eddigis elhittem, hogy a Férjem becsüli és elfogadja, hogy nem egyszerű, amit itthon csinálok, de azért most még hitelesebbnek fogom érezni, amikor elismeri a "munkámat". :) Bíztatok mindenkit, hogy akinek nyitott erre egy kicsit is a Férje, használja ki a lehetőséget, mert megéri. A nőnek pihenés, felszabadulás, a férfinek pedig bepillantás abba, hogy mit is csinálunk nap mint nap 24 órában, megállás nélkül, állandó készenlétben, amikor a saját szükségleteink csak másodlagosan érvényesülnek. Egy nap, amikor Apából Anya lesz, Anya pedig szabad ember. :D

 

Ha tetszik a blogom, lájkold, kérlek a Facebook oldalamat!

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359?fref=ts

Diéta 2.

Ígértem, hogy beszámolok a diéta eredményéről. Nos, az eddigiek alapján jónak minősítem. :)

Ma egy hónapja kezdtem el az új étkezést. Eddig 4-5 kg ment le. Pontosan a terv szerint kb. heti 1 kg. Nem eszek lisztet, cukrot, krumplit. (Kivétel Húsvét, ekkor azért lesettenkedett a torkomon néhány sütike... meg a halászlé és a húsleves is tésztával volt készítve... és krumlisali is volt... ok, Anyukám főzött... :D ) Már sikerül napi 3 helyett áttérni a 4-5-szöri étkezésre. Rengeteg zöldséget eszek és viszonylag sok húst. Mértékkel diétás csokit is fogyasztok. Napi 1 liter zöldteát... stb. nem akarlak fárasztani Titeket a részletekkel. Az élményt szeretném inkább megosztani.

Vannak rövid, közép és hosszútávú célok. Rövid távú cél, hogy heti 1 kg-ot fogyjak (de minimum havi 2 kg-ot - ezzel is megelégszem), és mindig az éppen soron következő méretű farmerbe férjek bele. Középtávon szeretnék 20 kg-mal könnyebb lenni, de legalább még 15-tel a mostanitól. És majdan a második baba utáni cél a mostani súlyomnál kb. 25-30 kg-mal kevesebbnek lenni. :D El tudjátok képzelni, hogy van miből leadni. :D

Már két nagy sikerélményem volt. Az első, amikor előszedtem azt a farmert, ami még nem mamifarmer, de a terhesség kb. 5-6. hónapjáig tudtam hordani.  Gondoltam ez lesz az első cél, hogy beleférjek újra. Ekkor már lement 2-3 kg. És belefértem. Én voltam legjobban meglepve. Kb. le sem vettem, mert végre megszabadulhattam a mamigatyától.

Majd pár hétre rá előkutattam a szekrény mélyéről az összes farmert, hogy méret szerint sorba rendezzem, hogy lássam, mi a következő cél. Ez a napokban volt már. Ekkor a legnagyobb kettőt felpróbáltam. Éééééés rámjöttek. :D Madarat lehetett volna velem fogatni. Boldogság volt. Persze azért belebújtam a következő méretbe is, hogy lássam az új célt. Már rámjön, de a begombolás még távol van. :D Talán majd a következő hónap végén. :) Most már "csak" 3-4 kg-ra vagyok a terhességem előtti súlytól. És akkor sem leszek még kis példány, ha azt elérem. De sebaj, majd megy lejjebb is. :D

És a legeslegjobbat a végére hagytam. :) Mivel nem koplalok, és kiegyensúlyozottan étkezem, ésszel csinálom a diétát, a tejem csak egy icipicit lett kevesebb, így Manó reggel és este továbbra is tejet kap, az esti utolsó előtti étkezésre pedig egyik nap tejet, másik nap fél adag tejet + valami pépet kap. Hát, nem csodálatos?! Szerintem az. Így tényleg maradéktalanul örülhetek a sikernek. :)

 

Ha tetszik a blogom, lájkold, kérlek a Facebook oldalamat!

https://www.facebook.com/pages/Mindennapi-anya/221007888099359?fref=ts

Feedek
Megosztás